Előszó 

Amikor kezedbe veszed ezt a könyvet, szerintem fontos tudnod, hogyan és miért született. Szokták mondani: „Mire gondolt a költő?” – és ez most valóban egy különös, szinte misztikus történet. Soha nem gondoltam, hogy valaha könyvet fogok írni. Olvasni mindig is szerettem, de nem éreztem késztetést arra, hogy egy történetet könyv formájában osszak meg másokkal. Aztán 2025 tavaszán valami megváltozott. Egy éves üzemorvosi vizsgálat során megállapították, hogy magas a vérnyomásom, és hogy gyógyszert kellene szednem rá. Egy dologban biztos voltam: nem fogok tablettát szedni! Elfogadtam, hogy valami nincs rendben, de a tünetek elnyomása nem megoldás – csak halogatás. Kaptam beutalót a háziorvoshoz, és két hétig vérnyomásnaplót kellett vezetnem. Nem akartam sem agyvérzést kapni, sem gyógyszereket szedni, amelyek mellékhatásai között – ironikus módon – maga az infarktus is szerepel. Ez számomra felfoghatatlan. Kellett egy harmadik út. Gyökeres változásra volt szükség. Egyetlen döntéssel letettem az alkoholt, elkezdtem újra sportolni, és bevezettem a 8–16-os időszakos böjtöt. Emellé jöttek apró, de tudatos lépések: galagonya tea, hideg zuhany, légzőgyakorlatok. Szinte már másnaptól jobb vérnyomás értékeket mértem. Éreztem, hogy a szervezetem tisztul. Több lett az energiám, pedig kevesebbet ettem. Aztán úgy döntöttem, még mélyebbre megyek – belevágtam egy hosszabb böjtbe. Először egy 40 órás böjtöt csináltam – csak víz, galagonya- és citromfűtea. Ez nyitott meg bennem valami olyat, amit szavakkal nehéz leírni. Bár utána egy 48 és egy 72 órás is sikerült, mégis a 40 órás alatt történt valami különleges – ez indította el ezt a könyvet. Egy májusi napon kint kertészkedtem, amikor egyszer csak... megjelent előttem a történet. Olyan élesen láttam, mintha egy moziban ültem volna. Fantasztikus volt – és csak jöttek a képek, tisztán, élesen. Annyira magával ragadott ez a "film", hogy beszaladtam a házba, és elkezdtem leírni, ahogyan tudtam. Próbáltam minél részletesebben megörökíteni, hogy el ne vesszen. Így készült el ez a könyv. Nem arathatom le a babérokat a történetért – hiszen nem én találtam ki, hanem megtalált engem. Az én érdemem csak annyi, hogy nem hagytam elveszni, és formába öntöttem, hogy más is átélhesse. Mivel én filmet láttam, számomra a végső cél is ez: egy film elkészítése a könyvből, ami ezt az üzenetet emberek millióihoz juttatja el. A testi és lelki tisztulás, amin keresztülmentem – és állítom, hogy a tobozmirigyem működésére is hatással volt – segített hozzá, hogy ezeket az információkat valahonnan "letöltsem", és át-hozzam ebbe a háromdimenziós világba. Hiszem, hogy a nagy alkotók a történelem során hasonló tisztulásokon mentek keresztül, amikor megalkották a remekműveiket. Szerintem mi nem találunk ki semmi újat. Minden információ már létezik lehetőség formájában – mi emberek csatornák vagyunk, amin keresztül ezek megvalósulhatnak. Az érzékenység és a képességek szintje az, ami miatt mindannyian mást tudunk áthozni ebből a végtelen univerzumból – legyen szó könyvről, festményről, találmányról, bármilyen alkotásról vagy akár egy gyermekről. Az ember maga a csatorna – és az alkotó szikrája az áldás, amely által a terv testet ölt. Csendesedjetek el, és hallgassátok a mindenséget. Ha megjelenik az ihlet, ne hagyjátok elillanni! Higgyetek magatokban! Olyan nincs, hogy csak ember – Mi mind alkotók vagyunk!

Foreword

 When you hold this book in your hands, I believe it's important to know how - and why it was born. People often ask - What was the author thinking? - and, in this case, it's truly a strange, almost mystical story. I never thought I would write a book. I’ve always loved to read, but I never felt the urge to share a story in such written form. Then something changed in the spring of 2025. During a routine occupational health screening, I was told I had high blood pressure and would need medication. But one thing was certain: I wasn't going to take pills. I accepted that something wasn’t right and needed fixing, but masking the symptoms wasn’t a solution — just procrastination. I was referred to my general practitioner, and I had to keep a blood pressure journal for two weeks. I didn’t want to risk a stroke — nor did I want to take medications whose side effects, ironically, included heart attack. That, to me, was incomprehensible. So I needed a third path. I had to make a radical change. With one bold decision, I gave up alcohol, started exercising again, and began intermittent fasting on an 8–16 schedule. Alongside that came small but intentional habits: hawthorn tea, cold showers, breathing exercises. Almost immediately, my blood pressure improved, and I started consistently getting much better readings. I felt my body beginning to cleanse itself. I had more energy — even though I was eating less. Then I decided to go even deeper and attempted a longer fast. I started with a 40-hour water fast - drinking only water, hawthorn, and lemon grass tea. That fast opened something inside me that’s hard to put into words. Though I later did a 48-hour and even a 72-hour fast, it was during the 40-hour one that something extraordinary happened - something that sparked this book. On a sunny day in May I was doing some gardening when suddenly…the story appeared before my inner eyes. So vividly, as if I were watching a movie. It was breathtaking. The images just kept flowing — clear, sharp. I was so taken by the film I saw that I ran into the house and began writing it down as best I could. I tried to cap-ture as many details as possible so I wouldn’t lose any part of it. And that’s how this book came to be. It was a few months hard work to finish but still, I didn’t invent it, it found me. My only merit was not letting it slip away and with some personal touch shaping it so others could experience it too. Since I saw it as a film, my ultimate goal is to turn it into one - a film that can deliver this message to millions of people. The physical and spiritual cleansing I went through - and I truly believe it affected even the function of my pineal gland - allowed me to download - this information from somewhere and bring it into our three-dimensional world. I believe many great creators throughout history have gone through similar purification processes when giving birth to their masterpieces. I don’t think we invent anything new. All information already exists in the form of possibility - we humans are the channels through which it manifests. Our sensitivity and skills that allow each of us to bring through different things from this infinite universe - whether it be a book, a painting, an artwork or even a child. The human being is the channel, and the divine spark is the blessing through which the design comes to life. Be still. Listen to the universe. When inspiration appears — don’t let it slip away. Believe in yourselves! There is no such thing as – just - human. We are all creators.